Felvezetés

Vegyes érzelmekkel pillantottam az előre kikészített egyen pulóverre; egyrészről, iszonyatos módon örültem annak, amiért felvételt nyertem egy olyan iskolába, ahová gyakorlatilag mióta az eszemet tudom, vágyom. Azt csinálhattam, amit imádtam, noha sokan mondták azt, hogy a szeretet hamar el fog tűnni, s át fog fordulni egy groteszk utálatba, és figyeljem meg, heti rendszerséggel fog a korcsolyám egy magas röptű ívben távozni az ablakon keresztül. Erre csupán összeráncolt szemöldökökkel meredtem magam elé, mire a felnőtt nevetve megpaskolgatta a vállamat, miszerint higgyem el, tudja, miről beszél. Minden bizonnyal.

Másrészről, a kellemetlen idegesség is túlbuzgott bennem. A szorongás, mint régi jó barátom, ismét felbukkant, és előre féltem az új emberektől, valamint az idegen környezettől, amivel holnap fogok szembesülni. Magamban ugyan ezerszer tettem ígéretet, hogy nem fogom az egészet elpuskázni, és amellett, hogy hajtani fogok, barátokat is szerzek majd. Azt ugyan nem sejtettem előre, ez mégis mennyire fog összejönni, de reménykedtem benne. Meg abban is, hogy a következő napon nem fogok zombiként betoppanni (vagy ebben az esetben bevánszorogni) a kialvatlanság miatt.

Nagyot sóhajtva tettem le a kakaós bögrémet az ágyam melletti komódra, s eloltottam az olvasólámpát, amit közvetlenül az ágyam mögötti falra fúrtak fel. Oldalra dőlve magamra húztam a vékony takarót, és igyekeztem nem belelátni a sötétbe mindenféle rémlényeket. Ezért még megkergetem Haileyt!

Szorosan lehunytam a szemeim.

Menni fog!